Simiről

 

Történt Kecskeméten, annak is kertvárosi szögletében, hogy egy Mudi, becses nevén Matyi (Szélvigyázó Garabonciás Csobán) arra ébredt egy szép őszi napon, hogy nagyon magányos.

Nem ment már az ugrálás, szomszédugatás olyan hévvel, mint korábban. Meg aztán a kora is szépen előrehaladt: Matyi már egy kicsit öregecske lett, 16 éves: ez akárhogy számoljuk, emberkorban mérve szépapáink-anyáink kora, több mint 100 év.

Az öregedés sajnos kezdett elhatalmasodni: naphosszat alvás, kevés mozgás, bizonytalan lépések.

Az emberekre is oly sokszor jellemző depresszió kutyán is jelentkezik az öregedés társult problémájaként.

 

Állatorvossal beszélve az általános kontroll alkalmával kiderült: Matyi kiváló állapotban volt és van, szívzöreje nincs, egészsége rendben. Csak a hallása, a látása… de ezek olyan problémák, amire van gyógyír.

 

Szóval ezen a szép őszi napon megfogalmazódott a végleges döntés: lesz Matyinak társa, nekünk pedig még egy kutyánk. Éreztük, hogy valamit tennünk kell. Ez lett a megoldás.

 

Olyan társra gondoltunk, aki Matyi szeme helyett szeme, füle helyett füle lesz, kis segítséget ad.

 

… és megszületett a Simi egyenlet: kis segítség+szem+fül=Simi

 

Mudi rajongók vagyunk. Ezért tenyésztőt kerestünk, találtunk is megfelelőt.

 

Simi Cegléden született 2015. április 29-én. Hallgat még a Simmantó, Sim, Simici nevekre is.

 

Rögtön őt választottuk az alomból.

 

Nagy szerencsénk volt, mert István, a Tenyésztő (így, nagy T-vel) igazán profi: Simi előképzettsége tökéletes volt: hívó szóra evett, szobatiszta volt.

 

Sosem felejtjük el a Kecskemétre költözés napját: mindenki megilletődött, a kutyák és mi is. Nem gondoltuk előre, hogy ez ilyen nehéz lesz, tudjátok, lélekben.

Június 29-e volt, igazi nyári nap. Simit az előre elkészített dobozkájába raktuk Istvánnál – pihe-puha volt minden – és nyomás a kocsiba… kikísért minket az autónkhoz István. Simi kezdett nyugtalan lenni, tudta, mi fog történni. Ekkor jött a mentő ötlet: István visszaszaladt Simi kedvenc játékáért. Éreznetek kellett volna nektek is, hogy az addig ernyedt izomzatú és nyugodt kiskutya mennyire befeszült, amikor látta addigi Gazdáját elmenni…és hogy ellazult, amikor a szeretett visszatért. De a búcsú pillanata elérkezett. Elindultunk Kecskemétre. Meglepő, de a nyüszítéssel tarkított nyugtalanság csak a Cegléd tábláig tartott.

 

3 kemény nap következett Misinek, az új gazdinak. Sok türelemmel összeszoktatta Matyit és Simit. Nem is volt nagyon nehéz a beilleszkedés: új lakhely, saját kuckó.

 

Azt akartuk, hogy Simi irányítható, kontrollálható legyen, ezért már 3 hónapos korában kutyaoviba vittük. Egy másik kutyaoviba, név nélkül.

 

Immár sok élménnyel dús nap telt el, pláne azóta, hogy Simi az Argos Kutyaiskola egyik oszlopos tagja: kijárta az ovit, most iskolás, sikeres alapvizsgát tett. Tanul keményen egy olyan kutya, akinek túlontúl a génjeiben kódolt az örökmozgás, a dominancia. Simi karakteréhez az Argosban alkalmazott oktatási módszer passzol, tekintve, hogy egy pásztorkutya mennyire öntörvényű, ugyanakkor nagyon vág az esze és tudja, hogyan vágja át a gazdáját, ha kell.

 

Simi nem csak önmagáért kutyagol naphosszat idehaza, érzi, hogy Ő a kis segítség+szem+fül is egyben.

És mindenki boldog, egészséges. Simi energiabomba, Matyi pedig fut vele, mint a nyúl.