Izabella és Maya!

Soha nem gondoltam volna, hogy viszonylag szigorú nevelés mellett is akad olyan viselkedési probléma amivel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Maya kutyánknak nem volt soha problémája a lakásban éléssel. Mivel rövid szőrű és finnyás a hidegre, ráadásul kertes házból lett lakáskutya rendkívül nagy örömére, így nagyon hálás és együttműködő volt mindig azért hogy közel lehet hozzánk. Minden nap 10-15 km futás reggel és este séta. Plusz annyi helyre visszük magunkkal amennyi csak lehetséges. Így volt ez idén nyáron is mikor autóval utaztuk körbe Horvátországot és Olaszországot. Vittük magunkkal Mayácskát is. Rettentően élvezte a rengeteg látnivalót és ingert. Ám mikor a 2 hetes útról hazaértünk és visszatértünk a hétköznapok monotonságához,…visszatértünk volna…, Maya hirtelen elkezdett rombolni. De csak ha egyedül lett hagyva. És kizárólag a kifelé vezető részeit a lakásnak. Gondoltuk majd megnyugszik. De annyi kárt okozott, hogy mar tennünk kellett valamit. Megpróbáltunk mindent! De tényleg MINDENT!!! Terápia. Ketrec. Bünti. Juti. Tv. Rágcsa. Hatalmas csont. És meg a gyógyszert is. Először homeopátiásat aztán a sedalint. És csak romlott a helyzet. Csak társaságban volt hajlandó megnyugodni. Végül annyi kárt okozott magában és a lakásban is hogy kutyaiskolákat kerestünk meg. Sok helyen a ketrecet ajánlották többek között, majd a kecskeméti Argos Kutyaiskolába mentünk el, hogy a kiképzők megnézzék mi is a helyzet.
Az ő ajánlásukkal a falkából való kizárást is kipróbáltuk. 2 hétre kivittük édesapámékhoz. Nem látogattuk. Szüleim sem voltak vele sokat. Csak a nagy kert egyedül. Kényszerítve lett hogy újra megtanuljon egyedül lenni. És sikerült! Kicserélődött! Újra az a jól nevelt hálás tüneményes pitbull aki értelmet ad a napjainknak!

Köszönjük!