Jessy és az Én történetem

Két évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy életemben először kutyát vegyek magam mellé, pedig kisgyermekkorom óta csak cicáim voltak. Egy ismerősöm indítatása után döntöttem úgy, hogy érdemes lenne egy menhelyes kutya életét jobbá tenni.

A kutyus első napját az én otthonomban örömmel töltötte, üdvözölt, mintha már ezer éve ismert volna. Nem volt félénk, inkább érdeklődő és kíváncsi. Rám nézett és folyton azt mondta, Szeress! Egy alapvető dolgot azonban nem ismert: a kutyajátékokat. Például nem tudta mi az a labda, amelyet végül én mutattam meg neki.

Ahogy teltek a napok, múltak a hónapok egyre jobban megismertük egymást és rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű egy kutyával bánni. Sokat olvasgattam, kérdezősködtem ismerősöktől, akiknek szintén van házi kedvence, és szakemberekkel is beszéltem, mint például kutyusom állatorvosával.

Miután megismertem Jessy –t, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, és eljutottam egy olyan szintre, amikor már ráeszméltem, hogy kutyaiskolába kell járnunk, mivel legbelül bizonytalan voltam a kutyámmal kapcsolatban. Szerintem ennek a kiváltó oka a múltja, amit bizonyít, hogy más állatokhoz agresszívan állt hozzá és nem szerette az idegen emberek közelségét. Észrevettem, hogy szüksége van a szocializálódásra. Rájöttem, hogy meg kell tanulnom kutyául gondolkodni.

Az interneten legfőképpen olyan kutyaiskolát kerestem, ahol tudják, hogy hogyan kell egy menhelyes kutyával bánni, és így találtam rá erre a kutyasulira. Később kiderült, hogy az egyik munkatársam is járt már oda, akitől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam Szabó Attiláról, mint iskolavezető kiképzőről.

2015. május 16 –tól kezdve járunk Jessy –vel a kutyaiskolába és sok olyan ismeretet szereztem ott, amelyekkel már másképp látom a kutyanevelést.