Kutyasuli beszámoló
Egy 1,5 éves malamut-akita keverék kislány büszke gazdái vagyunk. Kiskorától igyekeztünk
odafigyelni a nevelésével kapcsolatos összes dologra, hisz tudtuk, hogy felnőtt korába egy
nagy testű, nagyon öntudatos és makacs kutyánk lesz, bármennyire is nehezen hiszi el ezt az
ember a 6 hetes kis 4kg-os szörgombóc láttán.
Az engedelmességével alapvetően kiskorától kezdve nem volt problémánk hálisten, de
valamiért iszonyatosan zárkózott volt és félt az összes kutyától, mindegy volt, hogy akár ötöd
akkora volt, mint ő maga. Első sorban ezért kezdtünk el kutyaiskolát keresni, hogy szokja a
más kutyákkal való játékot, együttműködést valamint, hogy nekünk gazdiknak is megtanítsák
mit tehetünk mi érte, megkönnyítve számára ezt a helyzetet. Nagyon sok kutyaiskola utasított
el minket úgy, hogy se velünk, se a kutyussal nem találkozott, csak közölték, hogy ezekkel a
fajtákkal nem foglalkoznak, mert taníthatatlanok. Ezután találtunk rá az Argos kutyasulira,
akik nagy megkönnyebbülésünkre azt mondták szeretettel várnak minket.
Mikor az első óra első percébe szóltak, hogy engedjük el a kutyákat, komolyan mondom nem
tudom a kutyusunk, vagy én pánikoltam-e jobban, hogy mi fog történni. Nyugtattak, hogy
nem történhet semmi figyelnek rájuk, mi próbáljunk meg lazítani. Az első reakció a
kutyusunktól az volt amit alapvetően vártam, teljes pánikban meglapulva nézte a többieket, ha
valamelyik kutya megközelítette morgott, ugatott és próbált volna kitámadni rá félelmébe. A
sok tanács és segítség hamar látszott a viselkedésén. Hétről hétre oldottabb lett, olyannyira,
hogy a tanfolyam végére már inkább azért kellett rászólni, hogy vegyen vissza a nagy játszós
lendületéből és, hogy nem kell dömper módjára felborítania minden kutyust nagy
boldogságában.
Nem tudjuk elégszer megköszönni Attilának, Zolinak és Szabinának, hogy fogadtatok minket
és ilyen rövid idő alatt ennyire látványos javulást tudtatok előcsalni mind belőlünk, gazdiból,
mind a kutyánkból.
Az elméletileg „taníthatatlan” malamut babánk felszólításra ül, fekszik, helyben marad,
ügyesen pórázon sétál. Naaah jó, néha még húz minket, de hát mégis csak szánhúzó.
Bugyi Kriszta