Kutyasuli beszámoló
Egy 1,5 éves malamut-akita keverék kislány büszke gazdái vagyunk. Kiskorától igyekeztünk
odafigyelni a nevelésével kapcsolatos összes dologra, hisz tudtuk, hogy felnőtt korába egy
nagy testű, nagyon öntudatos és makacs kutyánk lesz, bármennyire is nehezen hiszi el ezt az
ember a 6 hetes kis 4kg-os szörgombóc láttán.
Az engedelmességével alapvetően kiskorától kezdve nem volt problémánk hálisten, de
valamiért iszonyatosan zárkózott volt és félt az összes kutyától, mindegy volt, hogy akár ötöd
akkora volt, mint ő maga. Első sorban ezért kezdtünk el kutyaiskolát keresni, hogy szokja a
más kutyákkal való játékot, együttműködést valamint, hogy nekünk gazdiknak is megtanítsák
mit tehetünk mi érte, megkönnyítve számára ezt a helyzetet. Nagyon sok kutyaiskola utasított
el minket úgy, hogy se velünk, se a kutyussal nem találkozott, csak közölték, hogy ezekkel a
fajtákkal nem foglalkoznak, mert taníthatatlanok. Ezután találtunk rá az Argos kutyasulira,
akik nagy megkönnyebbülésünkre azt mondták szeretettel várnak minket.
Mikor az első óra első percébe szóltak, hogy engedjük el a kutyákat, komolyan mondom nem
tudom a kutyusunk, vagy én pánikoltam-e jobban, hogy mi fog történni. Nyugtattak, hogy
nem történhet semmi figyelnek rájuk, mi próbáljunk meg lazítani. Az első reakció a
kutyusunktól az volt amit alapvetően vártam, teljes pánikban meglapulva nézte a többieket, ha
valamelyik kutya megközelítette morgott, ugatott és próbált volna kitámadni rá félelmébe. A
sok tanács és segítség hamar látszott a viselkedésén. Hétről hétre oldottabb lett, olyannyira,
hogy a tanfolyam végére már inkább azért kellett rászólni, hogy vegyen vissza a nagy játszós
lendületéből és, hogy nem kell dömper módjára felborítania minden kutyust nagy
boldogságában. 
Nem tudjuk elégszer megköszönni Attilának, Zolinak és Szabinának, hogy fogadtatok minket
és ilyen rövid idő alatt ennyire látványos javulást tudtatok előcsalni mind belőlünk, gazdiból,
mind a kutyánkból.
Az elméletileg „taníthatatlan” malamut babánk felszólításra ül, fekszik, helyben marad,
ügyesen pórázon sétál. Naaah jó, néha még húz minket, de hát mégis csak szánhúzó. 
Bugyi Kriszta