Földi Eperke átváltozása igaz történet alapján

Kedves Attila, Kriszta, Zoli és Dávid!

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy KÖSZÖNJÜK!!

Azt hiszem, az a legkevesebb, hogy leírom a mi történetünket, hátha kedvet kap az is, aki bátortalan, hitetlen ezzel a tanfolyammal kapcsolatban.

Mi Eperkénk, ajándékként került hozzánk egy éve, az igazi tacskókra vonatkozó összes jellemmel (értsd: makacsság, akaratosság, hiszti, büszkeség).

Gyermektelen párként minden gondolkodás nélkül óvtuk, féltettük, buborékba tartottuk, mindent megengedtünk neki, még azt is amit amúgy nem.

Azt hittük, hogy ez a lehető legjobb Eperke számára, ha a szeretetünket kimutatjuk, megkap mindent és még azon is túl.

Egy idő után kissé kezdett kellemetlenné válni, hogy amikor bárki jött hozzánk, folyamatosan támadó pozícióban volt és ha ne adj Isten nyúltak felém, már kapott is oda.

Gyerekekkel kimondottan undok volt, ők ha csak megmozdultak, már morgott.

Ekkor unokahúgom (ezer hálám neki is ezért) mondta hogy Ő hallott erről az iskoláról és elég jókat. Szeretne majd menni a saját kutyájával, de Ő is kissé bizonytalan volt.

Egyik este úgy döntöttünk, vágjunk bele, hátha legalább a két kutya összebarátkozik ott.

Biztonság kedvéért szájkosarat is tettünk Eperkére.

Első nap legelső órájában Eperke a folytópórázon olyan haláltusát produkált, hogy konkrétan meghányatta magát.

Nagyon őszintén, ott azt mondtuk, hogy rendben, köszönjük, de ebből mi nem kérünk. Majdnem sírva menekültem, mert hogy szegény “Anyuci pici babucikája, hogy szenved…”.

Ezt egyből igen jól érzékelték és mérték fel az oktatók és szinte azonnal léptek oda, megmutatták, hogy igazából az, amit a kisasszony csinál, az egy kőkemény színjáték, amivel eddig egy éven keresztül megtudott vezetni. Ahogy kivették a kezemből a pórázt és megmutatták a helyes letiltást. Kb varázsütés szerűen abbahagyta a vergődést. Már a második órájában lekerülhetett a szájkosár is. Harmadik hétvégére már laza pórázzal, szájkosár nélkül tudta a lábhoz, ül, fekszik, marad vezényszavakat és már nem is támadt ki a többi kutyára sem, sőt! Játszott más kutyusokkal, ami előtte szinte elképzelhetetlen volt!

Ma már a jövőheti vizsgára készültünk fel, de olyan magabiztosan megyünk majd, hogy csak ha a fele lett volna minden vizsgámon, a hobbim bizonyítvány gyűjtés lenne

Szinte várjuk, hogy mehessünk!

Nem “csak” a tanulás miatt, hanem a családias légkör miatt is.

Itt nem csak Eperke önbizalma és jelleme fejlődött, hanem a miénk is!

Bíztattak, bátorítottak, hogy ne adjam fel, jól csinálom. Amikor elkezdtem én is hinni magamba és a kutyámba, hogy erre mi képesek vagyunk, minden megváltozott!

Együtt változtunk meg, amiért nem tudok elég hálas lenni a csapatnak!

Most már tudom, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen gazdi.

Ha igazán felelősségteljes gazdi szeretnél lenni, akkor mindenképp jelentkezz a tanfolyamra!

Földi család