Buksival mégis tudunk sétálni!
Nehéz eldönteni, hogy a gazdik , vagy a kutyus örül jobban a sétának.
Közös történetünk 2013. augusztusában kezdődött, amikor egy kedves ismerősünk ajánlott egy fehér pulit, azért, hogy szerezzek gazdát neki, mivel Buksi náluk már a negyedik kutyus akit befogadtak. ( Megjegyzem három még ma is megvan az idős pedagógus házaspárnak. )
A mi labradorunk egy évvel korábban halt meg, ezért úgy döntöttünk elhozzuk magunknak a Buksit.
Nehezen tudtuk csak befogni Buksit, segítséggel végül csak sikerült. Még ezen a napon orvoshoz, kozmetikushoz vittük, majd otthon levettük róla a nyakörvet és a pórázt.
Arra nem gondoltunk, hogy többé nem tudjuk majd vissza tenni rá.
Amikor meglátta kezünkben ezen eszközöket, berohant a házába és amíg nem raktuk le nem jött ki.
egy alkalommal mivel akarata ellenére meg akartam fogni megharapott, de nem adtuk fel…
A megoldást Szabó Attila a kutyaiskola vezetője szó szerint az otthonunkba hozta el.
Négy alkalommal jött el foglalkozott Buksival, azóta sétálunk. Élvezi a sétákat várja minden nap, hogy mikor indulunk már.
Van még mit tanulnunk de napról napra ügyesebb, nyugodtabb, intelligensebb.
Teljesen megváltozott nagyobb szeretettel van felénk is. Imád játszani visszahozza az eldobott labdát. Köszönjük mindezt Szabó Attilának!
Kecskemét 2014.05.22. Gurbó Antalné