Zico

Szia Attila,
Ti voltatok a második kutyaiskola amit megnéztünk, Zicoval, a bullmastiff kölyök kutyánkkal. Mi nagyon sok időt töltöttünk a megfelelő kutyafajta, valamit a tenyésztő kiválasztásával. Nekünk fontos, hogy megtanuljuk a kutyánk irányítását, motiválását, hogy igazi falkává váljuk, ahol remélhetőleg mi irányítunk. 🙂 Azt olvastuk, hogy a bullmastiff későn érő típus és nagyon konok, amit meg is tudok erősíteni, mert 16 hetesen nem igazán ismeri a NEM-et, és küzdeni kell vele, hogy azt csinálja, amit mi szeretnék pl. nem üldözzük a macskát, vagy nem mászunk fel a garázs betoncsíkjára, ahonnan 2 métert is lehetne zuhanni.
Tehát elhatároztuk, hogy kutyasuliba fogunk járni.
Az első órát nagy izgalommal vártuk, mi gazdik. Olyan órát szerettünk volna aminek van tematikája, érthetően magyaráznak, mert az előző suliban annyi információt kaptunk hirtelen, hogy (mi gazdik) nem tudtuk elsőre feldolgozni.
Nekem nagy meglepetés volt, hogy ti a saját kutyáitokat is hozzátok az órára. Először még ijesztő is, mikor kiszálltak a kocsiból és a pályára tódultak. Ziconak sem tetszett elsőre. Róla el kell mondani, hogy egyke kutya, és még nem találkozott nagyobbakkal. Tehát aggódtam, hogy ebből mi fog kisülni. Számomra nagy meglepetés volt, hogy amint lekerült a mi kutyánkról a póráz, egyből elkezdett ismerkedni és a helyét keresni a falkában. A kutyáitok (4 db ír juhász, ha jól emlékszem és a huski) nagyon szelidek és befogadók voltak. Nem gondoltam, hogy első alkalommal a miénk ennyire felóldódik. Egy szó, mint száz nekem ez tetszett a legjobban, hogy nagy kutyákkal lehet bandázni, akik nem tarolják le a kicsiket.
Az óra összeszedett volt, plusz pont az elméleti oktatásért. A feladatok között nagyon jó a szünet, ahol a kutyusok játszani tudnak, így nem marad bennük rossz élmény, hogy a pórázon rángatjuk őket.
A légkört családiasnak éreztem,  mert olyan emberek járnak ide, akiknek fontos a kutyusuk.
Nagyon jó volt az első óra, várom a folytatást.
Üdvözlettel:
Oláh Niki