Misi és Rozi

Misi és Rozi

Király Andi és a talált kutyus Cerberos elméletben (ők nem jártak iskolánkba)

Szóval a történetünk:
Misi kutyám 6 éves lesz novemberben,3 hónapos kora óta nevelem.Ketten vagyunk,mert a párom rengeteget van külföldön.Nagyon össze nőttünk és Misi kizárólag engem fogadott el falkavezérnek,tőlem tanult mindent,tőlem fogadja el a parancs szavakat.Nem jártam vele iskolába,hanem itthon tanítottam,megküzdöttük a magunk harcait,de úgy hiszem,hogy egy okos,szófogadó,értelmes kutya lett belőle:)
2hete séta közben a nagy viharban észre vett egy szőrgombócot,aki teljesen bepánikolva rohangált egy ház előtt fel-alá.Átmentünk hozzá,mire a házból kijött egy hölgy es hatalmasat rúgott ebbe az ázott kis öklömnyi vérebbe:( Majd közölte hogy a kutyus 3 napja ül a ház előtt,de neki nem kell,itt kiraktak egy autóból és vigyük el mert agyon ütik.
Elhoztuk.
És itt kezdődött a kalváriánk:(
Misi az első napokban tudomást sem vett a kicsiről vagy teljesen “véletlenül” rálépett,arrébb lökte,”elhagyta”.
Próbálkoztam mindennel.Szigorral,kedvességgel,extra jutalom falatokkal.
Igyekeztem a falka rendet beállítani,a kicsit beilleszteni a mi kettőnk falkájába.Misi mindig utánam lépett be az ajtón,a kicsi előtt,mindig ő kapta először a simiket,a kaját,a vizet,mindent.
De a helyzet nem igazan változott.
Illetve csak annyiban hogy pár nap elteltével,amikor a kicsi kezdett kinyílni és bátrabb lenni,akkor a Misit elkezdte bosszantani ez az örökmozgó,harapdáló,morgolódó szőrgombóc.
Rámordult,oda kapott,és menekült előle.Szegénykém egész nap szinte le sem jött a foteljából mert a kicsi lesben állt és várta játszani.
Végső elkeseredésemben írtam Attilának,és tanácsot kértem tőle,mit tegyek.Ha nem rendeződik a helyzet,akkor nem tudom megtartani a kicsit,aki időközben a Rozi nevet kapta:)
Attila tanácsa a következő volt:vagy többet foglalkozzak a Misivel vagy egyáltalán ne foglalkozzak vele és idővel majd ő fog közeledni.
Először a több szeretet elvet alkalmaztam,de ettől csak mintha meg sértődöttebb lett volna,aztán kipróbáltam a “nem foglalkozom vele” elvet,és ez bevált!!!!!
2 nap telt el úgy,hogy szinte csak köszöntem neki,igazából nem volt kapcsolatunk(a szívem majd meg szakadt!!).Majd múlt hétvégén ültem a számítógép előtt,Rozi a lábamnál feküdt,és egyszer csak jön a Misi,a kicsi egyik plüssével.Leteszi a lábam elé,megböki Rozit,felemeli a fenekét,és félre érthetetlen jelekkel játszani hívja!
Rozinak persze nem kellett több,azonnal elindult a birkózás!
Potyogtak a könnyeim,annyira jó volt ezt látni:)
Előkaptam a kamerát,es rengeteg képet és videót csináltam róluk.
Azóta mintha megfordult volna a világ,a két kutya elválaszthatatlan.Sétánal is Misi a rá nem jellemző módon viselkedik,nem rohan,nem húz,sűrün hátra néz hogy megvagyunk e mind a ketten mögötte.A kicsi pedig rá van tapadva mint valami kis utanfutó,minden mozdulatát leköveti,leutánozza:)
Azt hiszem ez egy boldog,hosszú,közös élet kezdete,amit Attilának es a Cerberos kutyaiskola módszerének köszönhetek,nem is tudom elégszer elmondani neki,mennyire hálás vagyok a segítségéért!

Kívánok mindenkinek ilyen kutyákat,ennyire zökkenőmentes beszoktatást,és csak ajánlani tudom,hogy forduljatok Attiláékhoz,A Cerberoshoz,mert ők bármit képesek megoldani,ami a kutyákkal kapcsolatos!:)

Üdvözlettel:Király Andrea,Misi,és Rozi:)

32144_457856204263122_760850959_n

Vélemény, hozzászólás?