Lili

Sziasztok, kedves kutyások és leendő kutyások! ☺

 

A történetünket szeretném elmesélni, hátha valakinek ad egy bátorító lökést, hogy ne szégyelljen szakembert felkeresni a problémájával, higgyétek el, más kutyája is problémás, nem csak a tiétek! ☺

Kezdjük a legelején! Lídia (Lili) kutyánk fél éve szó szerint az égből pottyant az életünkben kb. 4 hónapos korában. Valaki, nemes egyszerűséggel, az éjszaka leple alatt bedobta őt a kertünkbe. A kedves, pici, csoki kölyök, akit állatorvosostul először egyöntetűen keveréknek néztünk, időközben küllemében és ösztönvilágában hannoveri véreb(szerű) kutyahölggyé fejlődött, hatalmas mozgásigénnyel és óriási szenvedéllyel az apportírozás és a cicakergetés iránt. (Megnyugtatásul: a macskákat se kell félteni… ☺)

Sajnos hamar megmutatkozott, hogy a kiskutya rendkívül félős és ideges természetű. Reszketett és gyakran bepisilt, amit akkor még az új helyzetnek és a pici korának tudtunk be, nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. A nálunk töltött idő alatt a szorongás nem csillapodott, inkább csak növekedett. Mostanra territoriális és nagyon ugatós lett, a vendégfogadás kész tortúra. Kifejezetten haragszik az idősebb, megtermett férfiakra és a fekete bakancsokra. A másik kutyánkkal szemben olykor elég dominánsan lép fel.

Azt gondolom, ha ezeket a tüneteket most figyelmen kívül hagyjuk, pár hónap múlva félelmi agresszióval, pórázról kitámadással, akár komoly harapással kellett volna szembenéznünk. Úgy határoztam, hogy profi segítség után kell néznünk, mert ez a helyzet a családot és a kutyát is kimeríti. A félelem (az övé és a miénk) elválaszt minket egymástól. Rendkívül nehéz kötődni és együtt élni egy olyan kutyával, akiben nem bízunk, mert félünk, hogy egyszer támadhat, illetve, aki nem bízik bennünk, mert nem talált igazi vezetőkre és védelmezőkre bennünk.

Igazából nem válogattam az iskolák közt, tudtam, ha kutyaiskolára adom a fejem, akkor csakis a területileg illetékes Cerberosba jövünk (így Kecskemétre). Már egy ideje figyelemmel kísértem a munkájukat és az eredményeiket, valamint az állatvédelmi tevékenységüket, innen az elkötelezettségem. A beiratkozás előtt felvettem a kapcsolatot Szabó Attilával, akivel hosszan leveleztünk. Segítőkész volt, egy órát is meglátogathattam a kutyussal. A kevéske idő, amit eltöltöttem náluk, nagyon meggyőző volt. A feladatokat koncentráltan, fegyelmezetten végrehajtó kutyákat és gazdikat láttam, akik ügyet sem vetettek arra, hogy Lili a sok kutya láttán beleugatott a foglalkozásba. Elengedéskor nekem is le kellett oldanom őt a pórázról, így vegyülhetett (volna, ha akar) a többiekkel. Attila elmondta, hogy pozitív megerősítéssel dolgoznak, ami számomra rendkívül megnyugtató volt, hiszen nincs arra szükség, hogy kemény eszközökkel még jobban megijesszük a kutyám. A dicséret, a simogatás és a jutalomfalatok pedig kiváló eszközt adnak a kezembe, hogy kettőnk kapcsolatát javítsam és bizalmasabbá tegyem. Minden adott tehát, hogy hozzáértők segítségével, sok ember és kutya közt szocializálódjon a kiskutyám. A célom, hogy nyugodt, érdeklődő, felszabadult és engedelmes legyen, egy olyan társ, akit bátran vihetek emberek közé, szállíthatom tömegközlekedési eszközön, vihetem futni, tarthatom lakásban, mert nem fog rombolni és nem zavarja majd a szomszédokat.

Jelenleg két alkalmon vagyunk túl. Nem okozott túl nagy meglepetést, bár szívszorító volt látni, hogy a kutyám a szocializációs szüneteket nem a többi kutya közt önfeledten játszva töltötte, hanem elbújva és szinte láthatatlanná válva a kerti bútorok alatt. Bízom benne, hogy hamarosan feloldódik, nagyon várom, de nem siettettem, hogy játszani lássam őt egy falkára való kutyával! ☺ Addig is gyakoroljuk az engedelmességi feladatokat, két alkalom után már érezhetően fejlődött a sétánk. Nem repülök már (sokat) utána, mint Károly bácsi és tudom korrigálni őt.

Most tehát így állnunk, mindenképp jövök majd egy utána beszámolóval, hogy lássuk, honnan hová jutottunk. Képem nincsen, mert a barna kutyát, barna földre lapulva, barna bútorok alatt, nem láttam értelmét lefotózni. ☺ Mindenesetre bizakodva nézek a jövőbe, hiszem, hogy meg tudjuk oldani a felsorolt problémákat és rendezni tudjuk a kutyával a viszonyunkat!