Kleo

Kleoval a közös életünk 2014. nyarán kezdődött, mikor is egy tenyésztőtől elhoztunk egy nyugodt, megfontolt apró németjuhászt. Társai futkároztak, ugattak, játszottak, amíg ő megfontoltan ült és ismerkedett velünk. „ Ő nyugodt kiskutya, az kell nekünk!” Előző kutyusunkat egy hónappal korábban veszítettük el majd 10 év együttlét után, így a lányom, feleségem és én is végtelen szeretettel árasztottuk el az új családtagot. Játszottunk , sétáltunk egész nyáron. Ekkora már régen nem a nyugodtságáról volt híres: rossz volt mint a sz… Ugrált, rágott, támadott. Közben összetörte magát, majdnem kiütötte a szemét. De a sok ápolás után még jobban közelebb került hozzánk. Így sok mindent elnéztünk neki. Persze mivel ő kutya, ezért kihasználta. Nem akart szót fogadni, séta közben vonszolt minket, minden kutyára támadott.

 

Hét hónapos korára az már nem szívesen vittük utcára. Megérlelődött a döntés: Iskolába kell vinni, mert nem bírok vele. Hiába volt már több kutyánk, Ő lett az első akit iskolába kellett vinni,  nem akartunk lemondani róla. Gyorsan kerestem az interneten a lehetőségeket, ismerősöktől gyűjtöttem a véleményeket. Szerencsére éppen akkor indult a Cerberos Kutyaiskola tanfolyama. Tetszett amit a honlapjukon olvastam, így belevágtunk. Az első óra előtt azonnal jött is az első probléma: a kutyám pórázon két lábra állva támadta  a többi kutyát a kapu előtt. Nem tudtam mi lesz, de jött Attila és bevitte Kleot az iskola kapuján. ÉS ELENGEDTE! Minden rosszra számítottam, de repült néhány kanna és a foglalkozás végére Kleo már ott játszott a többiekkel. Persze először furcsa volt ez a kannás nevelés, de működött.

 

Nagyon élveztük a kezdő tanfolyamot. Vártuk a hétvégéket. A kutyám gondolom főleg a foglalkozások közötti közös játék miatt, én viszont a sikerélmények miatt. Amit tanultunk, az működött. Hétről hétre fokozatosan felépült a tudásunk: séta, ül fekszik, marad és a falkavezérség.

A tanfolyam végére megváltoztunk: az agresszívből lett egy okos, szocializált, játékos kutyusom, aki még mindig szeles, de már fegyelmezhető. Már gond nélkül sétálhatunk, és fogadhatjuk a dicséreteket, hogy „milyen okos és milyen szép a kutyám”. Büszke is vagyok rá.

Persze én is megváltoztam: minden nap van a kutya számára elég időm: legyen az a vacsora utáni levezető séta,egy kis gyakorlás vagy játék. Ezek  már nem maradhatnak el, bármilyen idő is legyen. De most már én irányítok, és nevelem a kamaszodó kutyánkat. Kleo most egy éves és középhaladó tanfolyamot járjuk. Már a póráz is elmarad a sétáinknál.

 

Megkedveltem ezt a kis közösséget. Köszönöm Attilának és Tamásnak, hogy megtanították, hogy milyen falkavezérnek lenni és így magabiztosan irányíthatom a kutyámat. Bátran ajánlom másoknak is őket. Ne mondjanak le a problémás kutyájukról, hozzák ide!

Medgyesi Zoltán