Kapitány

Szia Attila,
Amikor mondtad, hogy írjuk le a kis kedvencünknek a történetét, hogy hogyan is kerültünk hozzátok és
mennyiben is változott a kedvencünk viselkedése, elgondolkodtam rajta, hogy milyen hatalmas
változásokon mentünk keresztül.
Kezdeném az elejéről…
Amikor még csak gondolat szintjén volt a kis kutyus, már akkor gondolkodtunk rajta, hogy szeretnénk
megtanítani neki sok mindent, hiszen lakásba kerül majd és az elsődleges szempont a szobatisztaságra
való nevelés lesz. Sokat olvasgattuk az internetet és rátok találtunk több helyen is, másokat is
megkérdeztünk és a végső választás ti lettetek.
Amikor elhoztuk a picit, már alig vártuk, hogy mikor mehetünk majd hozzátok a suliba, vagyis oviba. Alig
vártuk, hogy meg legyen a kor és persze a kötelező oltások, mert hiszen a kis csöppségnek erősödnie
kellet. Szóval nagyon vártuk már az ovi kezdetét.
Ha jól emlékszem, akkor az októberi tanfolyamra akartunk jelentkezni, mert akkor lett volna a kis
kapitány 3 hónaposnál idősebb, úgyhogy még mindig várni kellet volna. De amikor az „utolsó” oltást is
megkapta, akkor fel is hívtalak, hogy utána érdeklődjek, hogy akkor mikor is tudunk kezdeni. Ez egy
pénteki nap volt és akkor még csak 2 hónapos volt a Kapitány, de egyből mondtad, hogy hozzuk is,
mert minél hamarabb elkezdjük annál jobb lesz… Nem is volt kérdés, hogy megyünk – e… másnap
reggel már ott is voltunk, mert nagyon örültünk, hogy nem kell várni az októberi tanfolyamra.
Szóval másnap már korán reggel ott is voltunk, hogy véletlenül se késsünk el. Az első órát soha sem
felejtjük el. Ott álltunk a „nagy” kutyák közt és igazából mindenki teljesen barátságosan állt hozzánk,
mint a kutyák és ti is. Szóval az első találkozás veletek nagyon pozitív volt. A kis kapitány azon a
szombati és a követező vasárnapi napon nem nagyon volt aktív, hiszen akkor járt először a külvilágban
és félénk volt. Ahogy telt az idő és jártunk hozzátok, egy alkalmat sem kihagyva, egyre jobban és
jobban feloldódott a Kapitány és teljesen kezdett megváltozni. Az órán gyakorolt és tanult mozdulatokat,
lépéseket egyre ügyesebben csinálta. Hallgatott a nevére, ült és persze szépen sétált az utcákon vagyis
a közterületeken is. Amikor másokkal találkoztunk az utcán, mindenki megdicsérte, hogy fiatal kora
ellenére milyen ügyes. Őszintén szólva igenis büszkék voltunk rá, hogy ilyen sok ember dicsérte.
Persze ehhez elsősorban a ti munkátok/tanításotok kellett hozzá, hogy tudjunk gyakorolni és rengeteg
odafigyelés és törődés. Kapitány most már elmúlt négy hónapos és 2 hónap alatt olyan változásokon
ment át, amelyeket nem is gondoltunk volna. Azóta, mondhatjuk úgyis, hogy amióta hozzátok járunk,
mindig úgy alakítjuk a hétvégéinket, hogy mindig ott legyünk az órákon, mert egyetlen alkalmat sem
szeretnénk kihagyni, mert minden egyes alkalom egyre okosabbá és ügyesebbé teszi a Kapitányt. Az
egész csapatot szeretnénk említeni, hiszen mindenkitől csak pozitív gondolatokat és tanácsokat
kapunk, hogy hogyan is tanítsuk a kutyusunkat. Most már büszkén mondhatjuk, hogy 4 hónapos korára
teljesen szobatiszta a kis kapitány, ami ilyen fiatalon nem sok kutyáról mondható el. Sok mindent
tudnánk mondani és írni még, de mi teljesen meg vagyunk elégedve a munkátokkal és az egész
hozzáállásotokkal…
Szóval szeretnénk meg köszönni az eddig összes segítséget és tanítást.
Szabó Attilának, Molnár Tamásnak, Nagy Líviának, Magyar Szabinának.
Sipos Tamás és Holló Nikolett és persze KAPITÁNY

capture-20151101-195038