Honey

A mi történetünk a pit bull keverék kutyusunkkal, Honeyval 2014 februárjában kezdődött. Akkor költöztünk albérletbe Jászberénybe, és mindenképpen szerettünk volna örökbe fogadni egy kutyát.Ki is választottunk a Gyöngyösi Gyepmesteri telepen egy édesen ugrándozó, puszilkodós, fiatal kutyust. Honeynak neveztem el. Akkor kb 8 hónapos lehetett.Energikus, játékos volt.Nem is egyedül volt a kennelben, egy fiatal kan kutyussal osztoztak a helyen.Örültem is, hogy majd így nem lesz gond más kutyákkal. Az előéletéről, természetéről semmit nem tudtunk, két héttel korábban fogták be az utcáról. Én ekkor 4 hónapos terhes voltam.Itthon is játékos, kedves, ragaszkodó volt. Annyit vettünk észre, hogy tart az emberektől, illetve söprűtől, felmosótól, botoktól. arra gondoltunk, biztosan bántották korábban. Szépen beilleszkedett,az emberekkel rendkívül barátságos, gyerekeket imádja.Kislányunkat is nagy szeretettel, kíváncsisággal fogadta,Sajnos a terhességem alatt beteg lettem, így nem tudtam sétáltatni.Mikor kezdtem jobban lenni.addigra már eltelt egy év, akkor gondoltam arra, el kellene kezdenünk kutyaiskolába járni.itt kezdődtek a gondok, Honey a kutyaiskolába érve őrjöngeni kezdett, minden kutyára támadott, vissza is alig tudtuk fogni, ránk sem hederített. Egy oktató elkezdett velünk külön foglalkozni,befelé fordított szöges nyakörvet kapott, jutalomfalattal próbáltuk motiválni, semmi nem vált be,két hónap telt el így.Minden hétvégén kb 20m-re a többi kutyától próbáltuk lecsitítani,eredmény nélkül.Majd áprilisban megmentettünk egy éheztetett kiskutyát.Hazahoztuk, bemutattuk Honeynak.Először nagyon támadta, szájkosarat tettünk rá, majd szépen lenyugodott, játszottak, lekerült a szálkosár. Pár nap múlva minden előjel nélkül a kiskutyára támadott, szerencse, hogy otthon voltunk. Alig bírtuk leszedni róla.A kicsit össze kellett varrni, csúnyán megsérült Akkor tudatosult bennünk, hogy nem csupán agresszív, ölni akar.Elkezdtem hát kutatni a neten, és rátaláltam a Cerberosra, ahol ilyen jellegű problémákkal foglalkoznak. Eldöntöttem, mindent megteszek, hogy megtanuljon kutyák jelenlétében viselkedni, úgy reagáljon, ahogyan egy kutyának kell, ne úgy, mint egy vadállat. Jászberényben azt mondták, soha nem engedhetem el más kutyák közelében,sosem bízhatok benne. Ezt nem voltam hajlandó elfogadni, Hiszem, hogy sosem a kutya, mindig az ember a hibás.Jelen pillanatban én, és a párom.Pedig gyerekkorom óta volt kutyám, valamikor egyszerre 3 is, sose volt gondom velük. De Honey, Ő kifogott rajtam, Az örökbefogadásával vállaltam, segítek neki, bármilyen problémáról legyen is szó.Ekkor mentünk először Kecskemétre. Az első alkalommal Attila és Tamás felmérték a kutya viselkedését. Kitámadott minden más kutyára, végig fegyelmezhetetlen volt. ekkor láttam először a “kannás módszert”, és tetszett, hogy fájdalom okozása nélkül is ki lehet zökkenteni a kutyát..Honey nyaka már tiszta seb volt, és nagyon örültem, hogy itt nem használnak szöges nyakörvet. Ezután a falkából való kizárást kaptuk házi feladatnak, illetve mindent úgy csináltunk otthon a kutyával, ahogy a cerbi oldalán olvastam. Következő alkalommal már külön területen voltunk,hoztak egy másik kutyust, és elkezdtük a szocializációs feladatokat, kanna a kezünkben. kitámadás esetén tiltás, szembe ültetés, elsétálás egymás mellett,ember ember mellett, kutya kutya mellett, nagyon tetszett, ahogy a végére Honey megnyugodott.A következő alkalommal már több kutyus volt, és volt elengedés is, természetesen szájkosárban. Utolsó alkalommal már nem támadott, inkább elfordult. nagyon örülök, hogy ha lassan is, de haladunk. Persze itthon, séta közben még nehezebben lehet fegyelmezni, mint akkor, amikor mindenkinél kanna van a környezetében,de én látom a változást rajta, Sokkal nyugodtabb, fegyelmezettebb,Itthon a kiskutyával már egymás mellett esznek, együtt alszanak. Tudom, hogy hosszú még az út, amit meg kell tennünk, de tudom azt is, hogy sikerülni fog, és Honey is tud majd kutyaiskolába járni, mint más kutyák, és megtanulja, a kutyák nem az ellenségei. Nyilván én vagyok a hibás a viselkedéséért, mert nem foglalkoztam vele kellőképpen a betegségem miatt. Azt is tudom, hogy nekem kell helyrehoznom, amit elrontottam, és sikerülni fog. Kitartok, és köszönöm az eddigi segítséget az oktatóknak. Tudom, még jó párszor találkoznunk kell, de már óriásit léptünk előre, és a cél lebeg a szemem előtt… 🙂