Bosco

Sziasztok!
Az én kutyám egy amerikai staffordshire terrier, 2013.02.01-én lesz 4 hónapos, a neve Bosco.
3 hónaposan került hozzám, mert első gazdijának családja nem jött ki vele jól, vélhetően nem volt megfelelően fegyelmezve.
Egy igazi kis rosszcsont volt. Ugrált és harapott, csak a játék lebegett a szeme előtt, de látszott rajta, hogy nagyon kötődik az emberekhez.
Felkerestem Molnár Tamás barátomat, akiről tudtam, hogy egy kutyaiskolában dolgozik kiképzőként.
Tamás ajánlotta nekem a Cerberos Kutyaiskola Óvodáját.
Eztán felhívtam Ildikót, aki elmondta, hogy bármikor be lehet csatlakozni az oviba, és vigyem bátran Bosco-t. Először nem találtam meg az ovi helyszínét, de egy kis telefonos segítség után már sok-sok egymással játszó kiskutya látványa tárult elém.
Először kicsit megszeppentem, majdnem annyira mint Bosco.
Azt gondoltam, ez a rosszcsont kutya nehézkesen fogja elsajátítani az együttélés szabályait, de meglepetésemre a kezdeti ijedtség ellenére néhány perc múlva már a többiekkel játszott.
A második alkalommal már önfeledtem rohant oda újdonsült barátaihoz.
A kiképzők, Ildikó és Attila segítőkészek, mindenki számára érhetően mondják el, mit kell tennünk, mikor, és hogy adjuk a kutyánk tudtára azt, amit elvárunk tőle.
Bosco még az ovi előtt megtanult ülni, de kihívás volt számára sok ember és kutya társaságában is a gazdi szavaira koncentrálni.
A sétával gondok voltak. Úgy húzott, mint ha üldözték volna. Javasolták a fojtó nyakörvet, ami némileg segítette a helyzetet, de csak egy dolog van, ami hatékonyan segít a probléma megoldásában: Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Fontosnak tartom, hogy az első időszakban megfelelő kontroll alatt legyünk mi, gazdik.
Mert láttam én, hogy a kutya nem azt csinálja mint kéne, sőt az interneten is rengeteg hasznos dolgot olvastam, de nekem az adott megfelelő biztonságérzetet, ha egy olyan valaki mondja meg, hogy mire mikor mit reagáljak, aki ezzel foglalkozik.
Hét óvodai órán vagyunk túl Bosco-val.
A séta még mindig nem tökéletes, de jelentős a javulás, és már tudom, hogy hogyan csináljam.
Korábban nem lelkesedett a pórázért, most már összekapcsolja a játékkal, így belelkesedik tőle.
Az ülés és a behívás szinte tökéletes.
Az óvodai órák alatt, a gyakorlatok között szabad játék van, ekkor a kutyák egymással vannak elfoglalva, lefáradnak, és ami nagyon fontos, szocializálódnak.
Az oktatáson jelen vannak a kiképzők olykor „borjú méretű”, jól szocializált saját kutyái is, akiktől a növendékek példát vehetnek a helyes viselkedés elsajátításában.
Nem utolsó sorban az ovi nem csak kutya-és ember, de pénztárca barát is. Érdemes bérletet váltani.
Mikor itthon gyakorlok a kutyával, sokszor gondolom, hogy „az enyém a legrosszabb”, de sok hasonló viselkedésű kutya érkezik az oviba, és ha megfogadják az „Óvónéni” tanácsait, szemmel látható a javulás.
A kutya nevelése türelemjáték. Sokszor fárasztó, de a végeredmény tekintetében nincs kérdés, hogy megéri-e. A Cerberos Kutyaovit jó szívvel tudom ajánlani minden kiskutya gazdijának!
Üdvözlettel: Nagy Sándor
295373_457851954263547_397593049_n

 

Vélemény, hozzászólás?