Bingó

Szájkosártól, az oklevélig

Kutyánk két és fél éves. Kiskorában elrontottunk mindent, amit csak egy kutyával el lehet rontani. Abban a hitben ringattuk magunkat, hogy tacskó csivava keverék, így a vérében van az agresszivitás. Telt az idő, és gyökeresen megváltozott a gondolkozásunk, arra gondoltunk a mi kutyánk mért ne lehetne ugyanolyan kiegyensúlyozott, mint a többi társa… Elkezdtünk segítség után nézni, mert tudtuk ezt már mi magunk nem fogjuk tudni megoldani. Támadott mindenre ami élt és mozgott. Sok kutyasulis próbálkozás után, már-már a végső megoldáshoz nyúltunk, amikor is utunkba jött az Argos kutyaiskola. Sok jót hallottunk róluk, illetve az oldalon található beszámolók alapján úgy döntöttünk belevágunk. Az első órára szájkosárral érkeztünk, ami azon nyomban le is esett Bingóról, de nagy meglepetésemre az iskola vezetője Attila azt mondta hagyjam, ne rakjam rá vissza nem fog megharapni senkit. Így is lett. Az addig bátor, vérengző vadállat, fülét farkát behúzva elbújt amikor el kellett őket engedni. Az első nap ilyen szempontból nehéz volt, mert alig bírtam kicsalogatni a kis rejtekéből. A feladatok meglepően jól mentek vele, bár előtte is tudott már ülni, és a sétával se volt sok gondunk.
Eljött a második nap, ekkor már jött velünk a párom is. Első szabadon engedésnél jött a szokásos akció, elbújt. Aztán kettő gyakorlás után, mintha csoda történt volna, Bingóka előbújt. Bár barátkozni nem akart, de előbújt és ez már nagyon nagy dolog volt. A hetek teltek, aztán a bátorsága egyre jobban növekedett, aminek az eredménye az lett, hogy egyszer rátámadt egy másik kutyára, de a kutyasuli dolgozói tökéletesen kezelték a helyzetet, és semmi nagyobb baj nem lett. Aztán teltek a napok, gyakoroltunk minden nap, egyre többet töltöttük az időnket kutyák között, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy full nyugodtan sétáltunk el az utcán a kutyák mellett fél méterre. Azt hiszem az egyik kulcsa a változásnak én voltam. Nyugodt lettem, és ez a kutyámra is átragadt. A tanfolyam végére lett egy teljesen kezelhető kutyánk, aki még bár nem barátkozik túlságosan a többi kutyával, de már tökéletes séták társa lett.
A szomszédokról nem is beszélve, akik eddig falnak szorítva mentek el mellettünk, azóta szájtátva nézik ahogy leültetem, és meg sem mozdul.
Féltem belekezdeni. Elutasítottak több helyen, hogy ennyi idős kutyával már mit akarunk. Mi még sem adtuk fel. Ezt tudom ajánlani annak is, aki hasonló cipőben jár. Az Argosnál egy dologtól kell tartani, mégpedig attól, hogy a 6 hét után óriási űr marad az emberben…. Januárban mi biztos visszamegyünk, mert rengeteg csiszolni való van még rajtam főleg, mint felelős gazdin. Köszönjük a rengeteg segítséget, Attilának, Zolinak, és persze Szabinának is! Nagyon jó emberek vagytok, bár csak az emberek fele annyira állnának úgy az állatokhoz, mint ti!
Bingó nevében is köszönjük, hogy segítettetek abban, hogy a kutyám teljes értékű életet élhessen!